|
Témaindító hozzászólás
|
2013.06.25. 14:07 - |
A padlás a boszorkányok kedvenc helye.Itt tárolják az Árnyak Könyvét,itt idéznek démonokat.A padlás teteje üvegből van így egy kiadós démon harc után még a csillagokat nézve relaxálni is lehet. |
[13-1]
 Elmosolyodtam.
- Amit az előbb mondtam, ugyanúgy vonatkozik a csajszira is, bátyó - vigyorodtam el, majd beütöttem az egyik közeli pizzázó számát. Én kértem magamnak egy hawaiit.
- Nick, milyen pizzát kérsz? - fordultam a másik boszorkány felé. Amint megkaptam a választ, azt is bemondtam, majd elregéltem a diszpécsernek a címet is. Amikor letette, a kanapéra raktam a telefont,és bólintottam, majd lesiettem a lépcsőn.
// Folyt. köv. Konyha // |
 -Pizzázó,ilyenkor?Csajszi ez San Francisco!Itt mindig minden van-mondtam és a kezébe nyomtam a házi telefont.Közben elkezdtem sepregetni és az Árnyékok könyvét a helyére raktam.-St.Louise utca 18/a a cím-pár égés folt a vadonat új parkettán,pár szétszakadt párna,túl szokásos.Az órára néztem.21.50.Szépen elment az idő.
-Menjünk le a konyhába-tanácsoltam és elindultam előre. |
Eldaráltuk az igét, majd sietve rádobtam a főzetet a démonra, és... vége.
Fellélegezve feküdtünk a padlón. A ruhám megint elszakadt, de most ez érdekelt a legkevésbé.
- Nickholas, ha mégegyszer lehugicázol, esküszöm, a legnagyobb testvéri szeretettel övezve, rádobom a fejedre a kanapét - mosolyogtam rá angyalian, miközben gyengén belebokszoltam a vállába.
- Te, én éhes vagyok. Van ilyenkor egyáltalán még nyitva pizzázó? Pizzát akarok enni. Rendeljünk pizzát... - nyögdécseltem, és ülésbe tornáztam magam. - És evés után hajlandó vagyok takarítani. - vigyorodtam el. Örültem, hogy legalább az egyiknek vége. |
Gyorsan kezembe vettem a könyvet és fellapoztam a vámpírnál.Gyorsan ledaráltam az igét és az idegesítő nőszemély robbant egyet,de nem halt meg,csak alpárolgot.-Basszus!-kiáltottam fel.-Miriam az igét most!-gyorsan becsúsztam a lány mellé,robbanottam egyet a fickón,hátra esett,aztán elkezdtünk az igét.A démon ordítani kezdett,majd a végén Miriam rádobta a főzetet és a démon szétrobbant.A robbanás akkora volt,hogy mi is hatalmasat csúsztunk a padlón.-Megcsináltuk hugica!-nevettem el magam. |
Elmondtuk az igét, és abrakadabra, megjelent két démon. Kettő.
Nick-et máris lefoglalta az egyik, úgyhogy én a régi drágánkkal foglalkoztam. Nagyot repítettem rajta, és mivel már újra teljes erőmben voltam, elrepült, neki a szemközti falnak.
A sikítást hallva, megrogyott a térdem, de mikor abbahagyta, akkor vettem észre, hogy a könyv becsúszott a kanapé alá.
- A csudába is, Nick! - kiáltottam oda a másik boszorkánynak, miközben a földre vetettem magam, hiszen a támadóm most engem kedzett el energiagömbökkel dobálni. A kanapé mögött kerestem addig fedezéket, és így volt időm kihalászni a könyvet a kanapé alól. Egy pillanat alatt a kezemben volt a könyv. Újabbat taszítottam a fickón, és miközben felállt, Nick feé hajítottam a könyvet.
- Nick! - kiáltottam is rá, hogy észrevegye - intézd el a csajt, utána pedig segíts nekem! De siess! - tettem még hozzá, mivel éppenhogy letudtam húzni a fejem, hogy nehogy eltaláljon egy energiagömb. |
Kezembe vettem az igézetet és elkezdtem olvasni.
"Ősi anyák és apák,Angyalok és Démonok
Hozzátok el a gonoszt,ki üldözi a Halliwellt
És kioltani akarja gyermekeitek életét."-elismételtük az igézetet háromszor egymás után és ekkor megjelent a szakállas fickó.-Vártam már,hogy találkozzunk-mondta.Én csak grimaszoltam egyet és már támadtam is volna,ha valaki nem támad le hátulról.Egy undorító vámpír képű nőci volt.Gyorsan cselekedtem és robbantottam.A nő jó messzire repűlt tőlem,közben a fickó Miriam felé igyekezett.-Miriam repítsd!-utasítottam a lányt.de úgy tűnt,hogy a pasi gyorsabb,mert ahogy kimondtam én is elperűltem ráadásul az egyik szekrénybe.A vámpír nő elindult felém én pedig épp hogy rájöttem-a repülésem után-mi is történik,a vámpír asszony elkezdett sikítani.Gyorsan lefagyasztottam,de ezt az erőt még nem uraltam annyira,így csak pár másodpercem volt megkeresni az ellene ható varászigét.Gyorsan a könyv felé futottam,de ekkor a fickónk elkezdett energia gömbökkel dobálni én éppen,hogy csak elugrottam előlük,de a könyv becsúszott a kanapé alá,ráadásul a legmélyére,így esélytelen volt,hogy a vámpír valahogyan is elpusztulna,mivel kiolvadt és megindult felém.Bőszen robbantgattam,próbáltam megakadályozni,hogy sikítson mert rettentőren irritált a hangja. |
- Hello. Ha nem gond, hoztam a macskám is. Könnyebben érzem magam, ha a közelemben van - emeltem meg egy kicsit a karomban doromboló feketeséget. Miközben elindultunk felfelé, leraktam a földre Seraphine-t. A macska csak lustán besétált a nappaliba.
Követtem Nick-et, miközben végighallgattam a tervét. Jobban éreztem magam a reggeli balhé óta, így teljesen kész voltam az akcióra.
- Oké. Akkor reménykedjünk, hogy nem egy másik démon nem jön vele. - feleltem. Tényleg reménykedtem a dologban. Nem akartam, hogy még egy démon megjelenjen, hiszen, az improvizációban nem vagyok jó, ha varázslatról van szó. Hazudni úgy tudok, mint a vízfolyás, és közben a szemem sem rebben. De ha varázslatról van szó, szeretem, ha van egy alap terv, egy olyan, mint amit Nick csinált.
- Akkor kezdjük - sóhajtottam fel végül. |
Megjött Miriam.Áh végre.Mosolyogva nyitottam ajtót.
-Na hello démon vadász!-nevettem el magam-Gyere már elkészítettem a külömböző főzeteket és meg találtam a könyvben a démont így talán leszámolhatunk vele.-Elindultunk vissza a padlásra ahol most világítás nem volt,csak pár gyertya égett.Gyorsan felnyomtam a villanyt.-Na a terv a következő,megidézzük a démont,te elrepíted,aztán én megfagyasztom,ha sikerűl akkor elmondjuk a bűbájt és rádobjuk a főzetet és meghalt.És jó éjszakát mindenkinek.Viszont előfordulhat,hogy az Inumbratio egy másik démont is küldd vele,ebben az esetben improvizálunk.-húztam a számat,mert hát nekem sem tetszett az ötlet annyira. |
Homlokráncolva értelmeztem magamban Nick mondandóját, majd bólintottam.
- Rendben. Akkor este. Lehet kicsit előbb jövök, sötétedés után nem akarok mászkálni... - húztam el a számat. Aztán végül rászántam magam a távozásra, és magára hagytam Nick-et.
***
A főnököm ordítozott velem, hiszen órákat késtem. Persze, nem mondhattam meg neki, hogy megtámadott egy démon, mert akkor nem hogy kirúgott volna, de egy elmegyógyintézet telefonszámát is megadta volna.
Estefelé, pontosan hatkor, taxival mentem haza. Egy kissebb táskába bepakoltam mindent, amit Nick adott, majd a kezembe vettem Seraphine-t.
- Most te is velem jössz - gügyögtem neki - ha esetleg ide jönne az a csúnya démon. Ha meg oda, akkor elbújsz szépen, oké? - a macskám csak nyávogott, majd dorombolva simult a karomba.
Nyolckor csengettem Nick házába. |
-De Miriam egy démon van a nyomodban-mondtam-ki tudja mikor akar kinyírni,és most,hogy már biztos leszármazott vagy,tuti a fejünkre pályázik.Ráadásul fáradt vagy és az erőd se a legjobb ilyen fáradtan-magyarázkodtam és próbáltam rávenni,hogy valahogy,hogy ne hagyja el a házat,vagy legalábbis valami más megoldást kell találnunk.Közben a könyvet lapozgattam,az pedig semmi értelmeset nem tartalmazott.Legalábbis az eddgi 120 oldalon semmi nem volt Lactantiáról.-Akkor legalább ezeket a főzeteket vidd el magaddal.-nyomtam a kezébe 4 kis üvegecskét és egy darab papírt-ha pedig megtámadd mondd ezt az igét majd dobd magad elé a zöld löttyös üvegecskét,az majd ide hoz.Ha pedig nem tábad meg napközbe este találkozunk 10.00kora itt nálam és kinyírjuk a démont. |
Nem igazán figyeltem merre megyünk. Párszor tényleg majdnem orra buktam, ezért inkább Nickholas karjába kapaszkodtam, remélve, hogy nem esek el a saját lábamban.
Sikeresen eljutottunk Nick házáig, ami elképesztően ismerős volt, de nem tudtam, honnan. Nickholas további mondandójára csak esetlenül bólogattam, és követtem, amerre vitt.
Hatalmasaka pislogva néztem, amint a könyv kirepül a megmentőm kezei közül, és megáll közöttünk félúton. Aztán a három boszorkány szelleme is megjelent. Próbáltam ép ésszel felfogni, hogy Phobe éppen mit is mond. Ez persze, igen nehéznek bizonyult, hiszen nem is olyan rég, egy boszorkánygyilkos démon próbált szétmarcangolni, ami félig sikerült is neki.
- Asszem... le kell.. ülnöm... - nyögtem fel, és a legközelebbi ülőalkalmatosság felé botladoztam, majd le is ültem rá. Hatalmasat sóhajtottam, majd pár perc pihenő után megszólaltam.
- El kell mennem dolgozni. Már órákat késtem. Meg még haza kéne mennem új ruháért... - pillantottam magamra, miközben megpróbáltam felállni, kevés sikerrel. |
Szerencsére nem voltunk messze a háztól.Miriam nagyon fáradtnak tűnt-gondoltam az is.Amikor beléptem a házba újra a nagyit hallottam.-Menjünk a padlásra!-utasítottam a szőke leányzót.Szépen lassan felsétáltunk a lépcsőn,aztán bementünk a legfelső helyíségbe ahol az árnyak könyve is volt.-Ott van a víz ha kérsz,meg asszem valami rágcsa is maradt fent.Bocsi a rendetlenségért-rögtön a könyvhöz siettem,elemeltem a tartójáról és Miriam felé sétáltam.Ekkor a könyv kiszállt a kezemből,és megállt kettőnk között a levegőben.-Anyám!-ejtettem ki a számon.Már régóta boszorkánykodtam de ilyet nem igazán tapasztaltam.A padlást betöltötte a kék fény,és hirtelen elsötétült minden odakint.Ekkor pedig megjelent Paige,Phobe és Piper szelleme.
-Sziasztok drágáim!-köszöntött Phobe minket,megszólalni nem igazán tudtunk.-Nickholas,bemutatom neked a húgod Miriamet.Miriam Nickholas pedig a bátyád.Leszármazottjaink vagytok.Tartsatok össze,és viselkedjetek méltóan a hármak erejéhez,ami egyenlőre a kettőtöké.Nickholas a te feladatod az,hogy bevezesd Miriamat a Halliwell család mágikus életébe.Miriam te pedig tanulj és igyekezz,mert hamarosan jön a gonosz,és akkor muszáj lesz összetartanotok...-mondták és ekkor köszönés nélkül távoztak.A könyv a földre esett én pedig csak álltam Miriam elött és próbáltam feldolgozni az elmúlt 5 perc eseményeit. |
A padlás a boszorkányok kedvenc helye.Itt tárolják az Árnyak Könyvét,itt idéznek démonokat.A padlás teteje üvegből van így egy kiadós démon harc után még a csillagokat nézve relaxálni is lehet. |
[13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
