|
Témaindító hozzászólás
|
2013.06.25. 14:23 - |
A város utcái mindig zsúfoltak.Legyen az kis utca,vagy éppen négysávos főút a városban soha sincs csend. |
[7-1]
 - Miriam - mutatkoztam be én is - de hívj csak Sassy-nek.
Engedtem, hogy felsegítsen, de mikor felálltam, féltem, hogy azonnal összeesem, ezért sietve megkapaszkodtam a falban.
- Tőlem aztán... - feleltem, és megvontam a vállamat, de a mozdulat felénél abbahagytam, mivel túlságosan is fájt.
- Nem - ráztam meg a fejem, mikor igenis hallottam valami suttogást - zúg a fülem.
// Folyt. köv. padlás // |
 -Hát ez szuper!-törtem ki amikor a démonunk eltűnt.-Amúgy Nickholas vagyok-segítettem fel a szöszkét a földről.Tudtam,hogy nem hagyhatom egyedül mert akkor biztosan elpatkol.-És,hogyha most nem bánod akkor elmegyünk hozzám és szépen kipihened magad,majd megöljük a démont!-miután ezek a szavak elhagyták a számat a nagymamám hangját hallottam "testvér.testvér.testvér".Nem tudtam mire véljem ezt így gyorsan a lányra néztem:Te is hallottad?
(Dönts,aztán ha jössz akkor írd,hogy folytatás a padláson :) ) |
És még az energiagömbök is... szuper.
Értetlenül pillantottam a másik boszorkányra. Valamennyire sikerült is neki a megfagyasztásos terv, így sietve körbe néztem.
Legszívesebben szólni akartam neki, hogy már túl fáradt vagyok, haggyon aludni. De azért, mint már sokszor említettem, nem volt kedvem ott helyben elpatkolni.
A megkerestem a vasdarabot. Az alsó ajkamba harapva próbáltam felemelni, de az csak éppen megmozdult. Szitkozódni támadt kedvem, de visszafogtam magam, és minden erőmet beleadtam. A vasdarab végre felemelkedett. Aztán meglöktem, így óriási sebességgel kedzett száguldani a félig megfagyasztott démon felé, aki éppen mikor a vasdarab elérte volna... eltűnt.
A vasdarab pedig csattogva ért földet, mikor elvesztettem felette az irányítást.
- Azannya - nyögtem, mikor felfogtam a dolgokat. Az az istenverte démon, egyszerűen eltűnt, de volt egy olyan érzésem, hogy nemsokára megint összefutunk egy nem várt találkára. Becsuktam a szemem, a falnak dőltem, és próbáltam helyretenni a kapkodó légzésemet. |
Erős egy démon az biztos.Legalábbis ekkorát már rég nem repültem.Boszorkány társam próbált segíteni,de ereje nem igazán volt a csúcsponton,így hát maradt a főzet.De elöbb valahogy megkellet volna állítanunk.Ezután energia gömbökkel kezdett el dobálni minket.
-Oké ezt megfagyasztom!-próbáltam használni az új erőmet,ami hellyel közzel be is jött,eltekintve attól,hogy egyszer majdnem felrobbantottam magunkat.Aztán amikor már egyre közelebb jött a démon,a szöszire néztem: -Dobd felé azt a vasdarabot!-mondtam miközben próbáltam robbantgatni a démont,aki talán-ha meg is érezte-de nem igazán érdekelte,hogy éppen elpusztítására törekszem.Ha a vasdarabra koncentrál rádobom a főzetet és remélhetőleg elpusztúl. |
Ha valakinek balszerencsés napja volt, az bizony én vagyok.
Reggel Seraphine megkergetett egy madarat, de aztán eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Órákig kerestem, és mikor megtaláltam, már késésben voltam a munkából.
Aztán, persze, hogy rám talált egy démon, aki minden bizonnyal, a reggeli keresés miatt kerülte el a figyelmemet.
Egy pillanat alatt kezdődött el a csata. Amit csak tudtam, próbáltam nekidobálni, és próbáltam kivédeni a támadásait, kevés sikerrel.
~ Nem szándékozom most elpatkolni... ~ gondoltam, és sietve arrébb ugrottam. Ekkor, szerencsémre, megjött a felmentősereg, egy másik boszorkány személyében. Próbáltam nem arra gondolni, hogy ez a félig idegen lecsajszizott, hanem hogy minél gyorsabban lábra álljak.
- Nem - feleltem a srác kérdésére - tegnapelőtt vettem ezt a pulcsit - tettem még hozzá. Hát, a felsőm gyönyörűségesen elszakadt, az egyik magassarkúm sarka letörött, és a nadrágom és kiszakadt. Biztos szép átványt nyújtottam.
- Ó, hogy az a... - káromkodtam, mikor teljes erőből a falnak csapódtunk. Teljes erőmből ( telekinézis erő ) löktem rajta egyet, de éppen hogy megingott, máris jött felénk.
- Ötlet? - pillantottam a megmentőmre - vagy utolsó kívánság? - igazából nem tudtam, melyiket kéne válaszani. Bár, az ötletnek ezerszer jobban örültem volna, hiszen nem volt kedvem ott elpusztulni. |
Újabb démont jelent meg a városban.Ezúttal egy Lactantia nevű,boszorkány gyilkos.Gyorsan elkészítettem a főzetet otthon,a kristály segítségével pedig próbáltam rátalálni.Valahol a házhoz közeli utcában bujdosott.-Meg vagy-suttogtam,majd levágtattam az emeletről és elkezdtem futni a St.Patrick kisutcába ahol a démon minden valószínűséggel már egy boszorkánnyal harcolt-jobbik esetben,rosszabbikban pedig már végzett is eggyel.Biztosan erős démon,mivel a kristály is nehezen találta meg,ami azt jelenti,hogy álcázó idézet védi a jó mágiámtól.Futás közben egyszer-kétszer végig gondoltam,hogyan is fogok végezni a démonnal.A fagyasztó képességem nem igazán működött,vagyis inkább nem tudtam kezelni,így a robbantás bizonyult a leggyorsabbnak és legbiztosabbnak is.
Megérkeztem a kisutcában,ahol rögtön észrevettem az öltönyös palit aki egy szőke lánnyal harcolt.Gyorsan fogtam és elordítottam magam:-Vigyázz csajszi!-robbantottam a démon felé,aki a falnak csapódott.Gyorsan a lányhoz futottam,aki ismerősnek tűnt,de nem tudtam honnan.-Jól vagy?-kérdeztem,de választ már nem kaptam,mert a démon bizony talpra állt és erejével a falnak csapott minket. |
A város utcái mindig zsúfoltak.Legyen az kis utca,vagy éppen négysávos főút a városban soha sincs csend. |
[7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
